A várostól nem mesze, olyan 14 kilométerre lakunk. Általában, ha bejövök, akkor elég célirányosan megyek, oda ahová kell.

A mai nap sem indult máshogyan. Már tegnap este elterveztem, hogy hová fogok menni, és azt is, hogy nem nagyon szeretnék a városban körözni, így ami egy helyen van, egyszerre is intézzem el. Persze ez nem mindig sikerül, de ezzel gondolom nem vagyok egyedül.

Annyian vannak a városban, nem is értem, hogy mi ez a nagy zsongás. Igaz, lehet, hogy a holnapi ünnep miatt, hogy a bolt zárva lesz, de persze az is lehet, hogy sokan elutaznak valamerre. Én is mennék, egy kicsit melegebb helyre, ahol mondjuk hétágra süt a nap, de ez persze csak álom…

A teendőim

Számos elintézni valóm akadt, mint fent említettem, össze is írtam őket egy papírra. Az első feladatom, és az utolsó is adott, hiszen a gyerekeket el kellett vinnem az iskolába. Ezután a piac felé vettem az út irányt. A minap néztünk este a gyerekekkel egy remek főzős műsort a tévében, és éppen almás pitét készítettek. Hét egyből a nagymamám régi receptes könyve jutott eszembe, és az, hogy nekem arról van egy másolatom, és hogy milyen régen készítettem én is almás pitét. Ott csorgott a nyálunk utána, így eldöntöttem, hogy a hétvégén almás pite fog készülni. Azt még nem tudom, hogy mivel, lehet egy jó kis fejtett babgulyással, az elég laktat is mellé.

Szóval a piac, ahol mindent meg tudok venni, ami szükséges hozzá. A füstölt húsos is itt van, akitől szoktam minden féle házi dolgot vásárolni. Persze a babgulyáshoz valót is nála fogom beszerezni. Ezen kívül kell még zöldség, tojás, és persze az alma. Menet közben vettem még pár  dolgot, ami nem volt felírva a papírra, de sebaj, hiszen az iskolában szünet lesz, és a gyerekek biztosan örülni fognak a nagy szemű szőlőnek. A sütőtök is nagy kedvenc nálunk, a gyerekek is szeretik. Tudom, hihetetlen, de nálunk mindenki szereti. A te családod szereti a sütőtököt? Lehet a miénknek az a titka, hogy megszórom jó alaposan cukorral, így édes, kicsit karamellás íze lesz.

Ezen kívül volt még posta, bank, befizetni, pénzt kivenni, és még egy két apróság. A kisebbik fiamnak valahol kellett valamilyen téli sapkát is keresnem, de persze nem mindegy, hogy milyet. A kikötései, amiket reggel kaptam: Se felírat, se címke, semmi ne legyen rajta. Kötött sapkát sem akar. Persze milyen nincs a boltban? Hét ez a fajta. Mindegy, majd megnézem máshol.

Közben még eszembe jutott, hogy be kell mennem az állatkereskedésbe is, mert a kutyáknak kell valamilyen száraz tápot vásárolnom. Na, ez sem volt a listámon. Mindig valami eszembe jut, ami bővíti a listát, viszont plusz időt nem ad sajnos.

Az energiám is véges

Mindenhol várakozni kell. Hozzá teszem, hogy talán az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy nem szeretek várni. Utálom. A postán sorban állás közben a mellettem lévő fiatal srácok azon beszélgettek, hogy hol van a legjobb bukósisak akció. Milyen jó nekik, hogy még csak ilyenekkel kell foglalkozniuk. Persze én is voltam fiatal, néha még vissza is kívánom. Akkor még sokkal több mindenre volt időm.

Még pár teendő, ami intézés alatt van, és persze, hogy a mai nap nem elég mindenre, de sebaj, majd csak sikerül valamikor elintézni. Szerencsére, a nap felénél még a nap is kisütött, így már nem olyan szürke, és egyhangú minden, így a kedvem is jobb lesz.