Van egy történet, ami egyfajta nyílt titok a családban, és senki sem szívesen beszél róla. Mindenki tudja, de hallgat a történtekről, mintha nem is lett volna, ami szerintem nem egy jó taktika. Én annak a híve vagyok, hogy mindig mindent meg kell beszélni, hiszen csak így lehet az átélt traumákat feldolgozni megfelelően. Sajnos a családban nem mindenki van ezen a véleményen, kiváltképp az nem, akivel a dolog megesett.
Tudni kell, hogy van egy nagybátyám, aki nagyon ügyes autószerelő. Világ életében másoknak dolgozott, mások műhelyében, viszont olyan fokú szakértelemmel rendelkezett, ami ezt nem feltétlen indokolta. Így mikor sikerült összegyűjtenie egy bizonyos tőkét, úgy döntött, hogy megnyitja a saját autószerelő műhelyét, és egy új, családi vállalkozást indít meg ezzel. Eleinte minden rendben ment, intézte az ehhez szükséges papírmunkát a nagybátyám – legalább is mi ezt így gondoltuk. Amiről nem tudtunk, az az állandó stressz, amit a nagybátyámnak el kellett viselnie, hiszen ez velejárója a cégalapításnak, és mint utólag megtudtuk, anyagi nehézségei is akadtak. Hiszen egy autószerelő műhely felhúzása a semmiből sajnos nem kevés pénzt jelent.
Sajnos ezekről a gondokról nem beszélt senkinek, ami egy ilyen helyzetben a lehető legrosszabb dolog. Fontos, hogy ezeket a negatív érzelmeket ne tartsa az ember magában, mert az folyamatosan emészti belülről. Mivel nem tudta, hogy adja ki magából ezeket az érzelmeket, a könnyebb utat választotta: a pohár fenekére nézett esténként. Én egyszer tudtam beszélni vele erről, és azt mondta, hogy jól esett az alkohol bódító hatása azokban a vészterhes időkben, mert elfelejtette olyankor, hogy milyen gondokkal is küzd. Telt – múlt az idő, és a dolgok folyamatosan rosszabbodtak. Eljutott egy olyan szintre, amikor is a család leült megbeszélni, hogy a nagybátyámnak bizony segítségre van szüksége. Ugyanis elindult egy olyan lejtőn, ahonnan egymaga nem tudott volna visszamászni.
Szerencsére az internet segítségével mindenre lehet megoldást találni, így én is ehhez az eszközhöz folyamodtam. Rá is bukkantam egy rehabilitációs központ honlapjára, ahol a nagybátyámhoz hasonló helyzetben lévőkön segítenek. Szimpatikus volt, hogy ebben az intézetben olyan szakemberek dolgoznak, mint például dr petke zsolt, aki maga is addiktológus. De persze az orvos szakemberek mellett a gyógyulni vágyók segítői is fontos szerepet játszanak, hiszen ők maguk is gyógyult alkoholisták. Így az embernek nem kell amiatt tartania, hogy esetleg elítélik vagy nem értik meg őket.
Átmentünk családosan a nagybátyámhoz, és felvázoltuk neki a helyzetet, hogy ez így bizony nem mehet tovább. Ugyanis ha nem változtat az életvitelén, abból komoly gondok fognak származni. Szerencsére felfogta a helyzet súlyosságát, és hajlandó volt részt venni a programban, ahonnan gyógyult emberként távozott. Az egyik legnagyobb félelme az volt, hogy mi lesz, ha mások meglátják, megtudják hogy ott van. Ez a félelem nem volt alaptalan, hisz a társadalmunk hajlamos sajnos arra, hogy elítélje az alkoholistákat nem gondolva arra, hogy mi is húzódhat a háttérben pontosan. De emiatt nem kellett aggódnia, mert a program helyszíne egy nagyon csendes Balaton – parti környék, ahol nem fordulhat elő, hogy valaki csak úgy odatéved. Így biztosítva van a teljes diszkréció.
Ezt a józanságot szerencsére sikerült is fenntartania, mert az intézménynek van egy utókövető rendszere, aminek az a célja, hogy az emberek ne essenek vissza korábbi függőségeikbe.