Gondolkoztál már rajta, hogy céget alapítasz? Én igen, és egyre jobban érdekel ez a téma, már egy ideje ezen gondolkozom. Kiskoromban gyakran elképzeltem, milyen lenne, ha lenne egy saját cégem, én irányítanék mindent, lennének alkalmazottjaim, akikkel közösen valósítanánk meg mindent, ami a céget mindig egyre jobbá és sikeresebbé tenné. Akárcsak úgy, mint apukám. Neki is van egy saját cége, és nagyon büszke rá. Én is az lennék, ha lenne egy saját cégem.
Apukámnak van egy barátja, aki ugyanúgy korábban már céget alapított, viszont neki sajnos nem jöttek össze a dolgok, így ő azóta már mással foglalkozik. Az ő története nem abból áll, hogy elrontotta volna a dolgokat, ezért csődbe ment, vagy amiatt nem működött volna a cége, mert nem értett hozzá. Sajnos külső tényezők miatt nem jött neki össze. Próbálkozott sokáig, de valahogy az élet mindig ellene volt. Semmi nem úgy működött, ahogy kellett volna, pedig apai-anyait beleadott. A sok stressz, idegesség az egészségének a kárára ment. Egyre gyakrabban tapasztalt fejfájást, ami sokszor már migrén jellegű volt. Nem tudott tőle aludni, dolgozni, szinte semmit sem. Ha pedig ilyenkor történt valami rossz, amin ismét idegeskedni kezdett, akkor a fejfájása is szintén rákontrázott egyet, és a végén már elviselhetetlen fejfájás gyötörte.
Az elején nem látta senki az összefüggést a fejfájása és a sok idegesség között, ahogy az orvosok sem, ezért gyakran kellett kivizsgálásokra járnia. Fájdalomcsillapító volt állandóan vagy a táskájában vagy a zsebében, hogy ha esetleg elkezdene fájni a feje, egyből be tudja venni. Neki is többfélét ki kellett próbálnia, mert volt olyan készítmény, ami nem segített neki. Olyat is próbált, amit csak orvos által javasolva szedhetett, ami vényköteles volt, de ebből a fajta fájdalomcsillapítóból is többfélét kellett kipróbálnia, míg végül megtalálták azt, ami megfelelt neki.
A sok fejfájástól átszenvedett napok után és a sok fájdalomcsillapító miatti kísérletezgetések után azonban kiderült, hogy semmilyen szervi betegsége nincsen, csupán a stressz és az idegeskedés okozza nála a probléma forrását. Kicsit megkönnyebbült ő is és a családja is, bár attól még a csalódottság ugyanúgy jelen volt, mivel nem tudta az ügyeket a cégével kapcsolatban úgy intézni, ahogy szerette volna.
Próbálkozott még egy ideig, de aztán egyre több minden közbejött, ami elgondolkoztatta őt azon, hogy lehetséges, hogy ez nem az ő útja, másban kell kipróbálnia magát. Gondok voltak az alkalmazottakkal is, egyik sem olyan kaliberű volt, aki igazán erre született volna. Ezen felül volt még néhány probléma, ami nem igazán volt orvosolható, így végül abbahagyta ezt az egészet, belefogott valami másba, ami rövid időn belül hatalmas sikereket hozott neki, és végre nem kellett akkora stresszben élnie, mint korábban.
Amikor végre belefogott egy új üzletbe, elég hamar megváltozott az élete, és végre elmúltak a kínzó fejfájások is, ami miatt mindig kellett a fájdalomcsillapító. Nem volt egyszerű ez az időszak a számára, de végül minden jóra fordult, és ennek mi is nagyon örültünk.
Amikor cégalapításon gondolkozom, gyakran eszembe jut ez a történet, hogy mi lesz, ha velem is hasonló történik, belevágok valamibe, amiről kiderül, hogy nem működik. Amúgy is stresszelős vagyok, hát még, ha egy ilyen szituációba kerülnék! Lehet, hogy én sokkal rosszabbul reagálnék mindenre, mint apukám barátja és hamar belebetegednék a rengeteg idegeskedésbe. Persze ezzel sosem lebeszélni akarom magamat, hiszen már régóta töröm ezen a fejem, csupán tisztában vagyok vele, hogy az élet néha nem habos torta. Szerencsére most egy nagyon jó munkahelyem van legalább már 4 éve, így kijelenthetem, hogy jó helyen vagyok, és szeretem a munkámat, de a gondolat ettől függetlenül nagyon foglakoztat. Főleg úgy, hogy apukámnak is sikerült megvalósítania az álmát, és a barátjának is összejött, igaz, neki kicsit nehezebben. Az biztos, hogy én nem szeretnék állandóan fájdalomcsillapító után kapkodni.