Kisvárosból költöztem fel Budapestre egyetemre. Furcsa volt először minden, és azt hittem, hogy soha nem is fogom megszokni. Szerencsére a legjobb barátnőm már otthonosan mozgott is Budapesten, így mindent meg tudott mutatni.

Az iskola

Én első éves egyetemista voltam, a legjobb barátnőm pedig már másod éves. Sokan megkérdezték már, hogy hogyan lehetünk mi barátnők, hiszen annyira különbözünk egymástól. Míg én visszafogottabb vagyok, addig Hanna sokkal bátrabb, merészebb. Ő mindig tudatos volt, és tudta, hogy mit is akar. Még középiskolában ismerkedtünk meg, amikor mi egy költözés következménye képen egy osztályba kerültünk. Azért a lányok messze híresek arról, hogy milyen undokok is tudnak lenni, ha valaki nem tetszik nekik. Hanna viszont nem volt az, kedves volt, és segítőkész. Azonnal barátok lettünk. Mivel engem nem vettel fel az egyetemre azonnal az iskola után, így dolgozni mentem. Hanna viszont bekerült a jó eredményeivel, és elváltak útjaink. Hétvégente találkoztunk csak, de megfogadtam, hogy addig görcsölök, amíg én is be nem kerülök. Így is lett szerencsére a következő évben.

Azért nem mehet minden könnyen

A beilleszkedés igen csak nehéz volt. Nem is az iskolába, hanem megszokni az itteni életet. Minden olyan más, nagyobb, rohanóbb volt. Azt hittem, soha nem fogom megszokni a Pesti rohanó életet.

Még azt sem tudtam, hogy hol vannak német nyelvtanfolyamok Budapesten, mert erre is szükségem volt. Hanna szerencséje az volt tavaly, hogy a nyelvvizsgája miatt igen csak megemelkedett pontszámmal vett részt a felvételin.

Az élet igen csak más, mint otthon. Nem tudom, hogy meg tudom e valaha szokni, hogy milyen az élet itt, és otthon. Azt hiszem az iskola befejezte után biztos, hogy hazaköltözöm falura. Ez most biztosan igen csak viccesen hangozhatott, hiszen még csak most kezdtem el az egyetemet. Félre ne értsétek, mert szeretem, és az iskolát is, de azt gondolom, aki városi volt, az városi is marad, és a falusira is ez igaz. Persze kivételek mindig vannak, de ebben az esetben nem én leszek az.